A Huish Outdoors, az Oceanic és a Hollis anyavállalata január 6-án kiadott közleményében úgy jellemezte e márkák alapítóját, mint „úttörő a búvársportban és a víz alatti fotózásban egyaránt”.

Azt mondta, hogy Hollis „kockázatvállaló volt, aki valóban azt tette, amit szeretett, és másokat is erre ösztönzött. Ha nem volt rá mód, ő teremtett egyet."

A gyártó elmondása szerint nemcsak úttörőként hagyott örökséget, hanem vállalkozóként, üzletemberként és családapaként is.

Hollis 1937. április 25-én született Orlandban, Kaliforniában, és egy 1955-ös magazincikk keltette fel érdeklődését a búvárkodás megtanulása iránt, és arra ösztönözte, hogy megalkossa a saját első két tömlővel ellátott légzőautomatáját (hátreduktoros megoldás). Akkoriban a Standard Oil mérnöki szolgáltatási részlegében dolgozott, miközben üzleti és gépészmérnöki tanulmányokat is folytatott, de szabadidejében lelkes szigonyos vadász is volt.

Házilag készített víz alatti kameraházak

Búvárkodása során Hollis megismerte három legkorábbi nyugati parti víz alatti búvárfotóst. Saját kameraházat építettek, ő pedig átlátszó akril műanyagból készített egyet a saját kamerájának. 1958-ban már víz alatti tokokat is készített az első elektronikus villogókhoz.

A California State Parks Department tanácsadójaként Hollis segített a Csendes-óceán partvidékének felfedezésében és a kulcsfontosságú természetvédelmi területek azonosításában, mint például a Point Lobos, a La Jolla és a Salt Point State Park.

1966-ban létrehozta az Észak-Kaliforniai Underwater Photography Society-t, és üzleti partnerével Ray Collins-al megnyitotta az első Anchor Shack üzletet a San Francisco-öbölben található Haywardban, ahol búvár-, szörf- és horgászfelszereléseket árultak.

Mivel nem volt megelégedve az akkoriban rendelkezésre álló víz alatti fényképező felszereléssel, Hollis saját fejlesztésén dolgozott, és hamarosan postai megrendelés útján értékesítettek egy sor kézzel készített Anchor Shack víz alatti fotós felszerelést.

A termékek között szerepeltek fényképezőgép- és stroboszkópházak, tálcák, gömbcsuklós karok és egyéb kiegészítők, és a vállalkozás különösen sikeres volt a Nikon és Canon fényképezőgépekhez készült Hydro 35 alumínium házával.

A hamvakból

Ez a búvárfotós felszerelés, valamint a búvárlámpák képezték az alapját az 1972-ben piacra dobott Oceanic termékcsaládnak. Két évvel később a cég épülete leégett. Aaz újjáépítés során Hollis kivásárolta Collinst és beállított egy gyártósort a további kamerák és vakuk víz alatti tokjainak gyártását végezte.

1976-ban az Oceanic megvásárolta a Farallont, benne a BC-kkel, uszonyokkal, maszkokkal, mérőeszközökkel, légzőcsővel, késekkel, DPV-kkel és még egy kezdetleges búvárkomputerrel is mely ezután a búváripar jelentős szereplőjévé vált. Az első Oceanic búvárkomputereket 1989-ben bocsátották piacra.

Bob Hollis sok további vállalkozást alapított, mint például az American Underwater Products (AUP), a Pelagic Pressure Systems, a ROMI Enterprises, a Hollis és az Aeris. Több éven át a DEMA (Búvárfelszerelések és Marketing Szövetség) végrehajtó bizottságában dolgozott, és lobbizott a szövetségi egészségügyi és biztonsági törvények átírása érdekében, hogy azok tartalmazzák a nitrox-búvárkodás elfogadását.

Az Andrea Doria kutatása

1978-ban Hollis segített létrehozni egy víz alatti szaturációs merülésekhez használható rendszert, amely lehetővé tette az Andrea Doria olasz hajóroncs 70 méter mélységben való kiterjesztett búvárkutatását (egyszerre akár hét napig is) az Atlanti-óceán északi részén. Több merülést hajtott végre a roncson, mint bármely más búvár abban az időben, és 1981-ben búvárfotós is volt az Andrea Doria: Az utolsó fejezet című dokumentumfilmben, amely egy széf hajóroncsból való kiemeléséről szól.

Bob Hollis az Andrea Doria hajóroncs kutatásakor

Hollis lelkes utazó volt, ő szervezte a legelső búvárutakat Galápagosra, valamint a karibi térségben a mexikói Cozumel- és Yucatán-félszigetre, Belize-re és a Virgin-szigetekre, valamint a Bahamákra.

Elvitt egy csoportot a távoli Pápua Új-Guineába is, ahol később családi házat és búvárüdülőhelyet épített, és állítólag örömmel osztotta meg búvárkodási és utazási tapasztalatait tágabb családjával – négy gyermekével, kilenc unokájával és hét dédunokájával.

„Bob búvárkodáshoz való hozzájárulása milliók számára tette biztonságosabbá és élvezetesebbé az óceánok felfedezését világszerte” – állapította meg a international Scuba Diving Hall of Fame (Búvár hírességek csarnoka), amikor Hollist 20 évvel ezelőtt felvették ebbe az elit csoportba.
A búvárral Brett Gilliam által készített átfogó interjú megtalálható a TDI/SDI oldalán: https://www.tdisdi.com/diving-pioneers-and-innovators/bob-hollis/

A International Scuba Diving Hall of Fame (Búvár hírességek csarnoka) weboldala: https://en.wikipedia.org/wiki/International_Scuba_Diving_Hall_of_Fame