Gyerekkorában a Tarzan-filmekért rajongott, ma Magyarország vizeinek színpompás lakóiban gyönyörködik. Kostyál Pál gyerekkori álmát valósította meg.
Az oroszlányi Kostyál Pál családi vállalkozásban dolgozik egy gazdaboltban. Az üzletet még 1985-ben a férfi édesapja nyitotta. Pál a vízöntő jegyében született, talán ez is közrejátszott abban, hogy a vízi világ iránt régóta szenvedélyesen rajong.
A dunántúli természetbarát immár hatodik éve egy varázslatos hobbinak hódol, Magyarország vizeiben búvárkodik. Kostyál Pál a habokban nemcsak „bámészkodik”: már a legelső nyíltvízi merülésére egy akció kamerát vitt magával.
Hat év alatt Pál immár 15 bányatóban tempózott, jelenleg már 200 merülés felett jár. Az ezekben a vizekben előforduló halfajok mindegyikével találkozott. Egy-egy általa készített kisfilm különös álomvilágba kalauzolja el a nézőt. A búvárfilmes mesélt a Sokszínű vidéknek a csodálatos vízi világról, a víz alatti filmkészítés fortélyairól.
Hogyan lesz az emberből búvárfilmes?
Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer majd búvár legyek. Akkoriban csodálattal néztem a Tarzan-filmeket, rabul ejtett, amikor Tarzan a kölyökkel együtt a víz alatt tempózott. Azt hiszem, valahol itt kezdődött el a víz iránti szerelem.
Emellett 5-6 éves korom óta intenzíven horgászom, ez tovább erősítette bennem a vizek és a halak iránti vonzódást. Igaz, hogy a búvárkodás sajnos csak később kerülhetett sorra az életemben – 41 évesen kezdtem el -, ennek ellenére mindig foglalkoztattak a víz alatti lények. Kíváncsi voltam, mi történik odalent.
Magyarországon kevesen foglalkoznak víz alatti filmek készítésével. Vannak hazai példaképek, akik irányt mutattak ezen a területen?
Hazai viszonylatban Násfay Béla munkássága az etalon számomra, akivel többször is együtt merülhettem. Talán a szerencsének köszönhetem, hogy megismerkedtem a veterán búvárfotóssal, nagyon sokat köszönhetek neki. Rengeteg tapasztalat van a birtokában, így nagyon sokat tudtam tanulni tőle.
A külföldiek közül Mark Barrow – egy angol úr – nyűgözött le felvételeivel, aki Anglia vizeiben forgat. A tudásom nagy részét Matthias Lebonak köszönhetem. Lebo egy Svájcban élő búvárfilmes oktató. A magyar társak közül Császár Szabolcs volt az, aki megtanította nekem a kamerakezeléseket.
Melyek voltak eddig a legemlékezetesebb merülései?
Istenigazából mindegyik! Minden egyes alkalommal egy álomvilágba csöppenek. Hozzáteszem, én még tengerben sohasem merültem, de nem is vonz különösebben. Engem az édesvízi világ az, ami lenyűgöz.
Szinte mindenki átsiklik az édesvizeken, helyette inkább a tengerek, óceánok világa izgatja, pedig az édesvizek is remek élményt nyújtanak.
A hazai vizekben számos érdekes lény él, például a hydrák és az édesvízi medúzák lenyűgözőek, bár ezekről még alig készítettem felvételeket.
Különlegesnek tartom a békapeték fejlődését, és az ikráikat védelmező halak szülői gondosságát, alapból bármilyen halfajjal való találkozás örömteli esemény számomra.
Milyen nehézségei vannak a víz alatti forgatásnak?
Elsősorban a víz megfelelő tisztasága. Ez természetesen nem mindenhol adatik meg számomra. Emellett nagyon fontos a kellő tapasztalat. Amikor videózni szeretné az ember a vízi világot, a halakat teljesen másként kell megközelíteni. Ezek az alkalmak máshogy „működnek”, mint egy szokványos merülés. Ebbe az irányba még nekem is sokat kell tanulnom, szerencsére minden egyes merülés egy új tapasztalat és lehetőség a tanulásra.
A közelmúltban Tapolcán filmeztem. Itt a kristálytiszta víz nagyon megfogott, mert ilyen tisztaságú vizet korábban még nem láttam. Tapolcán nem merültem alá, csupán a 3 méteres szelfibot segítségével készítettem a felvételeket. Egy ígéretet kaptam Ihász Csabától, hogy legközelebb közéjük merülhetek, valamint nagy reménységgel szeretnék a felső tóban is merülni, ha kapok rá engedélyt.
Mi mindent ad a búvárkodás? Milyen érzéseket ébreszt Önben a víz alatti világ?
Röviden? Maga a mennyország! Mivel viszonylag későn kezdtem a búvárkodást (előbb nem volt rá lehetőségem), életem hátralévő részét a horgászat mellett ennek az időtöltésnek szentelem. Szeretnék évek múltán komolyabb filmeket késziteni az édesvízi élővilágról, de ahhoz még nagyon sokat kell merülnöm és fejlődni.
Úgy érzem, soha nem késő elkezdeni bármit is az ember életében, főleg, ha ez egy régi álma. Bátran belevághat mindenki, de kellő kitartással. Számomra talán a legfontosabb, hogy tiszteljem a természet adta csodákat.
forrás: 24.hu
