Mesterséges intelligencia használatával fejtené meg a nagy ámbráscetek nyelvét egy ambiciózus tudóscsapat.
A CETI (Cetacean Translation Initiative - magyarul kábé Cetnyelv-fordító Kezdeményezés) kutatóinak az a terve, hogy nagy mennyiségű információt táplálnak egy mesterséges rendszerbe, hogy megtanítsák a bálnanyelvre, és akár még beszélgetni is tudnának az állatokkal. A projektről a Hakai Magazine írt cikket.
Az eleve vita tárgya, hogy az állatoknak van-e nyelvük. Konrad Lorenz osztrák zoológus, a modern etológia egyik úttörője szerint az állatok kommunikálnak ugyan egymással, de nem beszélnek. Karsten Brensing német tengerbiológus viszont állítja, hogy sok állat egymás közti kommunikációja megfelel azoknak a feltételeknek, ami miatt egy nyelvet nyelvnek hívunk.
Az egyik ilyen, hogy egy nyelvnek szemantikája van, tehát hogy egy-egy hangsor egy bizonyos fix jelentéssel bír. Az északi szajkónak például 25 különböző hívásuk van, és ezeknek egy része minden esetben ugyanazt jelenti.
A második szempont a nyelvtan: a kutatók sokáig úgy gondolták, hogy az állati kommunikációnak nincs mondatstruktúrája. Egy 2016-os japán kutatásból viszont úgy tűnik, hogy van: a tudósok a széncinegék hívásait vizsgálták, és rájöttek, hogy két hívás kombinálásával figyelmeztetik egymást a ragadozó érkezésére. Mikor a tudósok visszajátszották ezeket a hangokat a madaraknak, ugyanúgy reagáltak rá, viszont amikor megfordították a két hang sorrendjét, akkor nem. Brensing szerint ez azt jelenti, hogy a kommunikációjuknak van valamiféle nyelvtanja.
A harmadik feltétel, hogy a nyelv egy tanult dolog, nem pedig veleszületett, önkéntelen kommunikáció. Konrad Lorenz úgy gondolta, hogy az állatok születésüktől rendelkeznek kifejezések repertoárjával, ami viszont nem igazán bővül az életük során. Ezért szerinte ezek a jelek nem a nyelvhez hasonlóak, hanem automatikusak, mint az embereknél az ásítás, a mosolygás vagy a szemöldökráncolás. Sok állat van viszont, amely már bebizonyította, hogy képes bővíteni a kommunikációs szótárát, dialektusokat megtanulni vagy saját hívónéven szólítani egy-egy egyedet.
A tudósok szerint az ámbráscetek több szempontból is ideális alanyok ehhez a kutatáshoz. Több bálnafajtól eltérően ezek az állatok nem összefüggő hangokat hallatnak, hanem szakadozó, kattogásszerű jelekkel kommunikálnak, ez pedig könnyebben bontható egységekre, mint a hosszú hangokból álló bálnaének.
Az is fontos, hogy az ámbráscetek nagy távolságokból is kommunikálnak egymással ezekkel a hangokkal, amikor nem tudnak testbeszédet vagy arckifejezéseket használni, tehát Bronstein szerint realisztikus azt feltételezni, hogy a kommunikációjuk elsősorban a hangjeleken alapszik.
A mesterséges intelligenciát úgy akarják megtanítani a bálnák nyelvére, mint ahogy a gyerek tanulja meg a körülötte élők nyelvét: hallgatja a beszédet, és idővel megérti a jelentéseket és a nyelvtani összefüggéseket. Gyakorlatilag statisztikai alapon tanul: megfigyeli, hogy melyik szavakat használják gyakran együtt más szavakkal, és milyen szósorok hangzanak el nagyobb eséllyel együtt. Erre a tanulásra az AI is képes: ha egy rendszerbe megfelelő mennyiségű nyelvi adatot táplálnak, akkor megtalálja benne a nyelvi struktúrákat anélkül, hogy értene bármit azoknak a tartalmából.
Ehhez viszont hatalmas mennyiségű adatra van szükség. Az OpenAI által fejlesztett GPT-3 nevű, nyelvi modellező rendszerbe például 175 milliárd szót tápláltak, hogy képes legyen olyan szövegeket alkotni, amiről meg sem lehet állapítani, hogy nem egy élő ember írta. A CETI kutatóinak viszont egyelőre nagyjából 100 000 ámbráscet kódjuk van. Az első feladatuk az lesz, hogy kibővítsék ezt a gyűjteményt. A tervek szerint négymilliárd szót gyűjtenének össze, bár az még nem világos, hogy a bálnanyelvben mi számít egy szónak.
Ha az ötlet működik, akkor a mesterséges intelligencia képes lesz arra, hogy nyelvtanilag helyes ámbráscet-mondatokat alkosson. A kutatók ezután szeretnének szóba elegyedni a cetekkel. Itt következik a következő kérdés, hogy vajon az állatok hajlandóak lesznek-e kommunikálni egy ember alkotta rendszerrel.
És még ha sikerül is, akkor is ott van a következő probléma: hiába lesz képes a rendszer kommunikálni a cetekkel, a kutatók ebből egy szót sem fognak érteni, hiszen maga a rendszer sem tudja, hogy mit “mond”, csak megtanulta, hogy hogyan rakjon össze helyes mondatokat. Ezt úgy oldanák meg, hogy a hangfelvételek begyűjtésekor azt is rögzítik, hogy az állat hol van, kihez “beszélt” és milyen reakciót kapott, amikor az adott hangsorral kommunikált, így később könnyebb lehet megfejteni a szavak és mondatok értelmét.
Ahhoz, hogy le lehessen fordítani az ámbráscetek “beszédét”, elengedhetetlen lesz az is, hogy annak, amiről beszélnek, legyen bármi köze az általunk ismert világhoz. Aza Raskin, az állatok kommunikációjának megfejtésére alakult Earth Species Project egyik alapítója szerint kell lennie átfedésnek:
“Szinte biztos, hogy vannak hasonló élményeik, mint nekünk, főleg, hogy emlősökről van szó. Nekik is kell lélegezniük, enniük, és ők is elgyászolják az elpusztult borjaikat.”
A CETI-projekt nagyon az elején jár, az adatgyűjtéshez szükséges technológiák egy részét még le kell fejleszteni, és kritikusai is vannak a projektnek. A kutatók is tisztában vannak vele, hogy számos buktatója van a kezdeményezésnek.
“Tisztában vagyunk vele, hogy az egyik legnagyobb veszély az, hogy kiderül a cetekről, hogy elképesztően unalmasak” - mondta David Gruber tengerbiológus, a projekt egyik vezetője. “De nem hisszük, hogy így lenne. Biológusként az a tapasztalatom, hogy ha nagyon közelről vizsgáltam meg valamit, még sosem csalódtam az állatokban.”
Bronstein szerint arrogáns lenne azt gondolni, hogy az emberi faj az egyetlen intelligens, érző lény ezen a bolygón.
“Ha felfedezzük, hogy egy egész civilizáció van az orrunk előtt, az talán hoz valamiféle változást abban, hogy hogyan bánunk a környezetünkkel. És talán jobban fogjuk majd tisztelni az élővilágot.”
Forrás: 444.hu
