Larnaka partjainak közelében, a tenger felszíne alatt különleges ciprusi látnivaló várja az érdeklődőket; az 1980 júniusában elsüllyedt, 178 méter hosszú MS Zenobia komp elsüllyedt roncsa.
A hajóroncs környéke a mai napig a világ legjobb merülőhelyei közé tartozik így kalandvágyó búvárok sokaságai merül a roncson minden évben. A még ma is viszonylag jó állapotnak örvendő, fénykorában 12.000 tonnás komppal együtt több száz jármű süllyedt el: autók, tehergépkocsik, munkagépek merültek el örökre. Szerencsére a süllyedő hajóról időben kimenekítettek mindenkit így ez a tragédia emberéletet nem követelt. Mivel a hajóroncs a larnakai kikötőtől rendkívül közel fekszik a hullámsírban, a városból könnyedén megközelíthető. A településen több búvárcentrum kifejezetten a Zenobia miatt alakult meg, hiszen az elsüllyedt hajó után érdeklődők egyre nagyobb számban érkeznek.
A Zenobia az oldalára fordulva fekszik az aljzaton, legmagasabb pontja a felszín alatt mindössze 18 méterre látható - emiatt lett kezdő búvárok körében is közkedvelt, sőt a tapasztaltabbak ezt a mélységet akár szabadtüdős
merüléssel is elérhetik. A roncs átlagos mélysége 30-40 méter, a leglátványosabb részletek is ebben a mélységben vehetőek szemügyre: a hajócsavar, a mentőcsónakok, és ami talán a legérdekesebb: maga a szállítmány.
Korabeli teherautók és gépek sorakoznak a fedélzeten, közöttük halrajok százai úszkálnak.
Az élővilág meglepően népes és gazdag a Zenobia roncsa körül: a kisebb halak között akár méteresnél nagyobb murénák és sügérek is felfedezhetőek!
Az MS Zenobia története
A Zenobiát 1979-ben építették Svédországban. Első, és egyben utolsó hivatalos útjára elkészülte után néhány hónappal indult, 1980 május 4-én: Malmőből hajózott ki, fedélzetén több mint száz, áruval megpakolt kamionnal (köztük 19 magyar kamionnal). A hajó úticélja Tartous város volt Szíriában, ugyanis a Zenobiát tulajdonosa elsősorban a Görögország és Szíria közötti nemzetközi szállítmányozásra szerette volna használni.
A 30 fős személyzet az Atlanti-óceánt és a Gibraltári-szorost elhagyva még nem tapasztalt problémákat, sőt az első megállóig Krétáig eseménytelen volt az út. A szigetet elhagyva azonban elkezdődtek a problémák: a komp kormányozhatóságával gondok adódtak, amit csak nehezített, hogy a ballaszt tartályokba valamiért túl sok víz került, és a hajó megdőlt. A gondok miatt a Zenobia kikötött Athénban, ahol néhány napra javítódokkba került, hogy megpróbálják elhárítani a hibákat. A kezdetleges számítógépes rendszerhez azonban akkoriban kevesen értettek, így miután kiszivattyúzták a tartályokból a dőlést okozó víztöbbletet, ismét útjára bocsátották a hajót.
Ciprushoz közeledve Larnakánál ismét jelentkezett a korábbi hiba: a Zenobia úgy megdőlt, a kapitány alig tudta a part közelébe kormányozni a hajót. A larnakai kikötőbe vontatva a hajót ismét átnézték a szakemberek, de mivel ezúttal sem tudták orvosolni véglegesen a gondot, az ismételt szivattyúzás után a Zenobia kifutott a vízre - de alig egy kilométert haladt csupán, amikor az oldalra dőlés máris jelentkezett, és a kapitány a kikötőtől másfél
kilométerre lehorgonyozta a kompot. Ezúttal a hajó már olyan mértékben kezdett borulni, hogy a végére már 45%-os szögben dőlt meg a hajó - immár nem csak a továbbhaladás, de már a hajó maga is veszélyben volt. A kapitány a Zenobia azonnali evakuálására szólította fel a személyzetet, és még időben sikerült is mindenkinek elhagynia az egyre fenyegetőbb mértékben megdőlő hajót.
A leláncolt rakomány közben elszabadult, és a súlypont végleg átbillent: a Zenobia június 7-én, a hajó elhagyása után néhány órával teljesen elsüllyedt. A bal oldalára borult hajó magával vitte az összes rakományt: száznál is több, árut szállító kamion semmisült meg néhány óra alatt.
A Zanobia hajóról a wikipédián: https://en.wikipedia.org/wiki/MS_Zenobia
