A szakemberek szerint az Adriai-tenger a cápatámadások szempontjából nem tartozik a legveszélyesebb vizek közé, a horvát partoknál például éppen fél évszázada történt a legutóbbi halálos kimenetelű tragédia.

Az Adriai-tenger felmelegedése viszont egyáltalán nem teszi kizárttá, hogy előbb vagy utóbb tigriscápák bukkanjanak fel, valamint a nagy fehér cápák egyik szaporodási területe legyen a jövőben.
A cápák a Föld legrégebbi állatainak számítanak, amelyeknek evolúciós eredete kétszázmillió évvel a dinoszauruszok előtti időkre nyúlik vissza. Ezek a természeti katasztrófákat túlélő csúcsragadozók ma mégis biológiai és ökológiai tulajdonságaik miatt a legveszélyeztetettebb fajok közé tartoznak.

Cápák a kihalás szélén

Alen Soldo, a Spliti Egyetem tengertudományi tanszékének professzora szerint a tápláléklánc csúcsán lévő cápák veszélyeztetettségének három fő oka van:

• az irracionális mértékű halászat,
• a környezetszennyezés
• és a klímaváltozás.

A tengerbiológusok most arra figyelmeztetnek, hogy a cápák és ráják egyharmada kritikusan veszélyeztetett, és a kihalás szélén áll. Még rosszabb a helyzet a Földközi-tengeren, ahol a 88 feljegyzett faj 60 százaléka veszélyeztetett, míg az Adriai-tengerben 70 százalékuk.

A legtöbb cápafaj tipikus jellemzője:

• a lassú növekedés,
• a hosszú élettartam,
• a késői szexuális érés,
• az időigényes terhesség
• és az utódok kis száma

Idén júniusban Alen Soldo vezetésével nemzetközi kutatócsapat Törökország északi partjainál, az Iskenderun-öbölben végzett tíznapos terepkutatást, amelynek során a Földközi-tengerben honos cápákra és rájákra műholdas jeladót telepítettek mozgási adataik gyűjtésére. A kutatás céljáról szólva a spliti tudós kifejtette, sok cápa és rája vándorló faj, amely természetesen nem ismeri a 22 földközi-tengeri ország tengeri közigazgatási határát, ezért fontos megismerni a vándorlási útvonalaikat.

A legtöbb cápafaj nem jelent veszélyt

Egy porcos halakkal foglalkozó kutatás kimutatta, hogy jelenleg 33 cápafaj, 26 rájaszerű halfaj és egy tengeri patkányfaj él az Adriai-tengerben. Ezek közül azonban csupán 15 faj tekinthető gyakorinak.

A legtöbb adriai cápa teljesen ártalmatlan az emberekre. Az éjszakai életmódot folytató kispöttyös macskacápa (Scyliorhinus canicula), a nagy macskacápa (Scyliorhinus stellaris), a sima cápa (Mustellus mustellus), a csillagos cápa (Mustellus asterias) vagy a közönséges tüskéscápa (Squalius acanthias) semmiféle veszélyt nem jelent a fürdőzőkre, búvárokra.

Soldo szerint mindössze három cápafaj jelenthet kockázatot, de ezek csak nagyon ritkán tűnnek fel a turisták által kedvelt part menti öblökben. A hatalmas szardíniarajok közelében gyakori heringcápák (Lamna nasus) és a rövid uszonyú makócápák (Isurus oxyrinchus) is a nyílt vizek lakói. A rettegett fehér cápa (Carcharodon carcharias) is tagja az adriai vizekben honos ragadozó faunának, ám az elmúlt fél évszázadban összesen két támadást jegyeztek fel.

Magyar áldozat is volt

Az egyik legdrámaibb cápatámadás 1908. július 7-én az Isztriai-félsziget déli csücskében lévő Medulin közelében történt. Fiatalok csónakáztak a tengerben, amikor cápák támadtak rájuk. A 16 éves Milena Scambelli vasrúddal igyekezett védekezni, de egyensúlyát vesztette, és a vízbe esett. Az egyik cápa leharapta a lábát. A Pesti Hírlap beszámolója szerint az odasiető halászok kivonszolták a sebesült leányt a partra, ahol csakhamar elvérzett. Milena tragédiáját festményen is megörökítették.

Sajnos magyar áldozata is volt a támadásoknak. 1934. augusztus 21-én a Mali Losinj közelében fekvő Susak szigeténél, a Sveti Margarina-zátony közelében úszott a 18 éves Novák Ágnes, aki még a tonhalcsapdán is átevickélt. A közeli halászhajón sikolyt hallottak, majd látták, hogy egy cápa vonszolja magával a lányt. A szemtanúk állítása szerint egy 6-6,5 méter hosszúra becsült nagy fehér cápa volt a tettes. Két nap múlva a Fiumei-öbölben egy hasonló méretű példányt észleltek a halászok közvetlenül a felszín alatt, majd augusztus 30-án megint csak egy 6-6,5 méter hosszú nagy fehér cápa támadt rá a parttól 50-70 méterre tempózó férfira.

AZ OPATIJA (ABBÁZIA) ELŐTTI VIZEKBEN TÖBB SZERENCSÉTLENSÉG IS TÖRTÉNT.

1955. augusztus 26-án egy 32 éves augsburgi családanya pár méterre távolodott el a parttól, miközben férje és két fia kint napoztak. A nő hirtelen segítségért kiáltott, és a cápa a hozzátartozók szeme láttára csapott le áldozatára. További két fürdőző lelte halálát cápatámadásban 1955-ben. Hat év múlva, 1961. szeptember 24-én ugyancsak a városi strandon, a parttól száz méterre úszó 19 éves egyetemistára támadt halálosan egy nagy fehér cápa.

Az 1970-es évek elején folytatódtak a támadások, 1970 augusztusában Novigrad mellett egy helyi légzőkészülékes búvár, egy évvel később az opatijai strandon egy fürdőző, majd 1971 őszén a Kvarner-öbölben, Ika mellett egy lengyel turista vált cápatámadás áldozatává.

Az utolsó halálos kimenetelű szerencsétlenség a dalmáciai Omisnál történt, 1974. augusztus 10-én. Egy légzőcsővel búvárkodó 21 éves német fiatalemberre támadt egy ötméteres példány. Egy olasz nyaraló a búvár segítségére sietett, ki is rángatta a testét a cápa szájából, de a lábát olyan harapás érte, amely végzetesnek bizonyult.

AZ ADRIAI-TENGERNÉL 2008-BAN JEGYEZTEK FEL ISMÉT CÁPATÁMADÁST.

A dalmáciai Vis szigetén, a parttól alig húsz méterre (!) négy szlovén légzőcsöves búvár szigonypuskával halakra vadászott. A sekély vízben az egyiküket egy cápa lábon harapta. A spliti kórházban sikeres életmentő operációt hajtottak végre a férfin, akinek a lábát amputálni kellett. A műtét alatt felfedezték, hogy a cápa egyik kitörött foga az izomrostok közé ékelődött. Ez alapján állapították meg, hogy a támadó öt méter körüli nagy fehér cápa lehetett.

És mire lehet számítani?

A Földközi-tenger és az Adriai-tenger, szemben például a kaliforniai, a karibi, a dél-afrikai vagy az ausztrál parti vizekkel, nem tartozik a legveszélyesebbek közé.

Az oceanográfiai mérések viszont azt mutatják, hogy az Adriai-tenger átlaghőmérséklete kezd emelkedni.

A NYÁRI FELSZÍNI ÉRTÉKEK NEM EGYSZER MEGKÖZELÍTIK A TRÓPUSI VIZEK HŐMÉRSÉKLETÉT, A MELEGEDŐ VÍZTÖMEG PEDIG MEGNYITJA AZ UTAT A MELEGKEDVELŐ FAJOK BETELEPÜLÉSE ELŐTT.

Elter Tamás tengerkutatási-szakíró szerint a Vörös-tengerből történő bevándorlás, valamint a Földközi-tenger vizének lassú, de állandósult felmelegedése egyáltalán nem teszi kizárttá, hogy a mediterrán vizeken felbukkanjon és megtelepedjen a nagy fehér után a tigriscápa is.

Alessandro De Maddalena olasz tengerbiológus vizsgálatai azt mutatják, hogy az Adriai-tenger a nagy fehér cápák egyik szaporodási területe lehet a jövőben, amire néhány újszülött egyedre vonatkozó megfigyelés is utal Montenegró és Dalmácia térségéből.

forrás: index.hu