Tegyük fel, hogy egy 30 méter mélységben fekvő hajóroncsot szeretnél megmerülni. Nyilván rögtön azon töprengtek, hogyan lehetséges lent a roncsnál minél több időt tölteni és minél kevesebbet időt tölteni dekompresszióval?

Ha hagyományos nyitott rendszerű "Open Circuit" néven ismert légzőkészüléket használunk, a gázellátás nagyjából egy órára korlátozódik, körülményektől függően. Ha tovább akarunk lent maradni, több palackot kell magunkkal vinnünk ami nagyobb odafigyelést igényel így alapvetően komplikáltabbá teheti a merülést. 

Hagyományos légzőkészüléket használva a kilélegzett levegő buborékok formájában azonnal a vízbe kerül. Ezt a pazarló megoldást próbálja kiküszöbölni a zárt rendszerű "Closed Circuit" légzőkészülék ahol a kilélegzett levegőben megmaradt oxigént újrahasznosítja a rendszer. Ezt a készüléket hívjuk Újralégző vagy "Rebreather" készüléknek. 

Hogyan működik?

Minden egyes belélegzett levegő 21% oxigént tartalmaz. Ez az oxigén létfontosságú ahhoz, hogy sejtjeink energiához juthassanak valamint enélkül az oxigén nélkül nem tudunk életben maradni. Azonban minden lélegzetvételnél csak az oxigén egy részét használjuk fel, a többit pedig kilélegzzük. Az anyagcsere termékeként szén-dioxid keletkezik amely a kilégézésünkkel távozik a többi oxigénnel együtt. Tehát kilélegzünk egy keveréket, amely 17% oxigént és 4% szén-dioxidot tartalmaz.

 A Rebreather egy zárt rendszerű légzőkészülék, amely újrahasznosítja a kilélegzett levegőt. A felgyülemlett szén-dioxid kilégzett gázt kémiai gázmosóval távolítják el, amelyben kémiai reakciók egyszerű láncolata megy végbe, ami nedves és meleg CO2-mentes gázt eredményez. Az elfogyasztott oxigént pedig egy külön oxigénpalackból pótolják vissza a légzőkörbe fecskendezve.

Oxigénes Újralégző
1 Belégző flexibilis ballonn; 2 Légzés irányító/nyitó/záró szelep 3 Kilégzés oldali flexibilis ballon
4 CO2 kémiai szűrő; 5 Oxigén palack 6 Nyomáscsökkentő
7 állandó oxigén beáramlás szelep (beállítástól függő) 8 kézi oxigén adagoló szelep 9 Nyomásmérő

 

Az oxigén utánpótlás módja határozza meg az újralégző típusát. Vannak egyszerű oxigénes Rebreatherek 6 méteres merüléshez, félig zárt rebreatherek, kézi vezérlésű rebreatherek és végül elektronikus vezérlésű rebreatherek. Az utóbbiak a legátfogóbbak az összes rebreather között, és a legegyszerűbben és legsokoldalúbban használhatóak.

A beépített oxigénérzékelők mérik a légzőkörben lévő oxigén mennyiségét, és ha az oxigén egy beállított érték alá csökken, a komputeres vezérlés kinyit egy mágnesesen vezérelt szelepet, és megfelelő mennyiségű oxigént fecskendez be a körbe. A búvár csak vezérlő kijelzőjén figyeli a készülék megfelelő működését. Ha bármi baj történne, a készülék riasztással is jelzi a hibát.

Elektronikusan vezérelt újralégző (eCCR) – 1 Belégző flexibilis ballon 2 Légzés irányító/nyitó/záró szelep 3 Kilégzés oldali flexibilis ballon 4 CO2 kémiai szűrő 5 Oxigén palack 6 Nyomáscsökkentő 8 kézi oxigén adagoló szelep 9 Oxigén nyomásmérő; 10 Hígitó gáz palack (levegő, trimix) 11 Higító gáz nyomáscsökkentő 12 Híigító gáz nyomáscsökkentő 13 Elektronikusan vezérelt higítógáz szelep 14 Kézi higítógáz szelep szükség esetére 15 Oxigén szenzor 16 Vezérlő egység ami a szezor adatok alapján adagolja a megfelelő mennyiségű oxigént 17 Vezérlő egység oxigén adagoló szelepe 18 Vezérlő egység kontrol kijelző az oxigén parciális nyomás kijelzéssel és más fontos adatokkal

 

Ahhoz, hogy egy búvár nagy mélységbe is le tudjon merülni, az oxigén mellett további légzőgáz komponensre is szüksége van hiszen búvárként tudjuk, hogy az oxigén nagy mélységben mérgezővé válik. Tehát egy második palackra is szükség van és ebből szükség szerint levegőt vagy trimixet hozzáadva a légzőkörhöz már nagy mélységek elérése is lehetővé válik.

Az újralégző igazi szabadságot ad a búvárnak

Milyen előnyei vannak tehát a rebreathernek? Sokan ilyen van. Kezdjük azzal, hogy a gázfogyasztásunk minimális. Míg a klasszikus nyitott rendszerű légzőkészülékkel minden lélegzetet kifújunk a vízbe, és elveszítjük a gázt, addig az újralégzővel körülbelül 1,5 liter oxigént fogyasztunk percenként. A lényeg az, hogy nem mindegy, milyen mélységben tartózkodunk, mert a szöveteinknek függetlenül a mélységtől ugyanannyi oxigénre van szüksége.

Az oxigénfogyasztás változatlan marad akár 10 m vagy 100 m mélységben. A megfelelő gáz előállításához szükséges hozzáadott gázt gyakorlatilag csak ereszkedéskor használjuk el. Egy tapasztalt búvár hatékonyan tudja kezelni a gázfogyasztást és minimumon tartani azt. Egy 40 m-es mélységig történő merüléshez körülbelül 60-100 literre lesz szükség, és az idő itt egyáltalán nem játszik szerepet.

Fogyasztás (felszíni, SAC 22 l/perc)

10 m - OC BÚVÁR: 44 l/perc,   CCR búvár: 1,5 l/perc
20 m - OC BÚVÁR: 66 l/perc   CCR búvár: 1,5 l/perc
30 m - OC BÚVÁR: 88 l/perc   CCR búvár: 1,5 l/perc
40 m - OC BÚVÁR: 110 l/perc   CCR búvár: 1,5 l/perc
50 m - OC BÚVÁR: 132 l/perc   CCR búvár: 1,5 l/perc

Az oxigén- és légzőgáz keverő rendszernek köszönhetően a búvár mindig az adott mélységhez legmegfelelőbb keveréket lélegzi be. Az újralégző készülék egyszerűen fogalmazva egy keverőállomás a hátadon. Akár a fenéken tölti az időt, akár emelkedik, akár dekompressziós megállóban van, a búvár mindig az optimális gázzal rendelkezik, ami jelentősen megnövelheti a no-dekompressziós időt vagy jelentősen csökkentheti a dekompressziós időt.

Gyakorlati példa

Vegyünk egy konkrét példát. Három búvár merül egy csodálatos roncson, amely 30 m mélységben fekszik egy trópusi tengerben. Az A búvár szabadidős felszereléssel (12 literes palack), a B búvár technikai búvárfelszereléssel rendelkezik (iker légzőkészülék D12), a C búvárnak elektronikusan vezérelt újralégzője van. Mennyi ideig fedezhetik fel a búvárok a roncsot, ha pontosan egy óra múlva kell visszatérniük a hajójukhoz?

 

 

Az A búvár akár 20 percet is tölthet a roncson. Utána vissza kell mennie, hogy biztos legyen abban, hogy van-e elég gáz egy 12 literes palackban (22 l/perc a fogyasztása és 30 bar tartalékot tart). Összesen 18 percet tölt dekompresszióval. Ez majdnem ugyanannyi idő, mint a roncson. 38 perc múlva visszatér a hajójára.

A B búvár helyzete kicsit jobb. Mivel dupla 12-es palackja van (D12), gáztartaléka egy teljes búvárkodáshoz elegendő, és még mindig 70 bar tartaléka marad. Ám, hogy időben visszaérjen a fedélzetre, csak 26 percet tud élvezni a roncson, mert fárasztó 34 perc emelkedés és dekompresszió vár rá. Feltételezve, hogy levegővel merül. Ha egy kicsit okosabb, nitrox használatával akár 9 perccel is meghosszabbíthatja a fenéken töltött idejét.

C búvárnak egyáltalán nem kell aggódnia a gázellátása miatt. 45 percig fogja élvezni a roncson való merülést és az emelkedés dekompresszióval mindössze 15 percig tart.

Tehát 27 perccel tovább lesz a roncson, mint A búvár, és 19 perccel tovább, mint B búvár. Vegyük észre, hogy a dekompressziós ideje is 3 perccel rövidebb mint A búváré, és 19 perccel rövidebb, mint B búváré. Egyidőben fog vissza érni a hajóra B búvárral.

De míg B búvárnak most meg kell töltenie vagy cserélnie kell a palackjait a következő merüléshez, az újralégzőt használó búvár nyugodtan várhatja a következő merülést. Ugyanez igaz lesz a második és harmadik, vagy a harmadik és negyedik merülés között ugyanazon a napon. Este csak kihúzza az újralégzőfejet, hogy az oxigénérzékelők kiszáradjanak, holnap pedig újrakezdheti anélkül, hogy bármit is kellene változtatnia.

Ha valami váratlan történne három A, B, C búvárunkkal a roncson, az elsőnek nagyon korlátozott lenne az ideje, hogy megoldja a helyzetet, a másodiknak pedig csak kicsivel lenne jobb helyzetben. A harmadik búvárnak szó szerint órái vannak, hogy megoldja a helyzetet. Még akkor is, ha a stressz miatt nagyon gyorsan kezd lélegezni. Ilyen helyzetben a fogyasztás percenként 50-70 literre ugorhat. Próbálja kiszámolni, milyen gyorsan veszíti el a levegőt 30 méternél ilyen helyzetben. Az újralégzővel szinte semmilyen hatással nincs a gázellátására ebben a helyzetben.

Újralégző használatával a fázós búvárok is jobb helyzetben vannak

Már azt is tudom, hogy akár még a szabadidős búvároknak is hasznos lehet az újralégző nem csak a technikai búvároknak. Ahogy az elején említettem, a CO2 eltávolításakor egy kémiai reakció hőt és nedvességet hoz létre, így lényegesen melegebb és nem annyira száraz levegőt lélegzünk be, mint nyitott rendszerű légzőkészüléek.

 

Első próbálkozásra nem fogod tudni megmondani, de ha ugyanazt a tesztet csinálnád, mint én, jelentős különbséget fogsz látni a saját hőmérsékleted megőrzésében a merülés során. A teszt során egy nap alatt két egyforma merülést végeztem egy hideg tóban. A víz 4°C-os volt, a merülések mélysége 20 m, idő 45 perc, ugyanaz az útvonal és mindkét merülésnél ugyanazt a szárazruhát és aláöltözőt viseltem. A különbség az volt, hogy az első merülést hagyományos nyitott rendszerű légzőkészülékkel, a másodikat pedig újralégzővel végezték.

Az első merülésnél 30 perc merülés után kezdtem érezni a hideget és a végére már alaposan kihűltem. Körülbelül egy óra szünet után felvettem az újralégzőt és ugyanazt a merülést megcsináltam. Annak ellenére, hogy ez volt a második merülés a hideg érzés csak a merülés legvégén jött, így mosollyal az arcomon kisétáltam a vízből.

Közelebb a természethez

Egy másik említésre méltó előny, amelyet a természet szerelmesei és a fotósok különösen értékelni fognak, a buborékok hiánya. A gázt nem a vízbe fújjuk ki, hanem vissza a légzőkészülékbe, így nem adunk ki zavaró zajt a víz alatt. Ennek köszönhetően azt tapasztalhatjuk, hogy a vízi élőlények, állatok nem veszik észre a jelenlétünket és meglepően közel engednek minket magukhoz. 

 forrás: divesoft.com